A 11. Eger Ralin a Drávucz Olivér – Apkó Andris páros is megmérettette magát. Először versenyeztek élesben a Peugeot 208-cal, és máris az ORB mezőnyének az A6-os kategória második helyén végeztek. Nagy volt az öröm, hogy célba értek, és mindezt karcmentesen.
Olivér, milyen élményekkel gazdagodtál az egri versenyen az oroszlánnal?
– Már a versenykiírásból kiderült számomra, hogy az első napi pályákon fog eldőlni a verseny. Ez így is történt, mert a két mátrai gyorson lehetett a legtöbbet adni és kapni, ami nekünk nagyon jól sikerült. A második körben volt egy defektünk, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a három kilométeren, ahol felnin mentünk, nem szakadt össze. Ezt etapon megoldottuk, de szereztünk egy kis hátrányt. A második napon láttuk, hogy a hosszú gyorsaságin nagyon elmelegszik a gumink, ezért nem is találtuk a ritmust. Arra figyeltünk, hogy azt az előnyt, amit első nap összekovácsoltunk a második helyhez, azt be bírjuk osztani. Úgyhogy nagy volt a boldogság a célban. És nem mellesleg karcmentesen vittük be az autót. Illetve gratulálunk Klausz Kristóféknak, mert nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt hoztak végig, és megérdemelten nyertek.
Mesélj kicsit a gumikról. Milyennel versenyeztetek végül?
– Szombaton még Michelint használtunk, amivel maximálisan elégedettek voltunk. Pedig az erdei szakaszon még nem is az EB-sel, hanem egy régebbi slickkel mentünk. A vasárnapi terv az volt, hogy vásárolunk új gumikat, és versenybe szállunk az első helyért. Én nem akarom összehasonlítani a gumikat, mert a Michelin az Michelin. Nekem nem is feltétlen a gumiabronccsal volt problémám, hanem azzal a szolgáltatással, amit a Pirellitől kaptunk. Mert az hagyott kívánnivalót maga után.
Be is laktátok az első versenyen a Peugeot 208-at, vagy már feszegettétek a saját és az autó határait?
– Amennyire tudtuk belaktuk így az első éles verseny alkalmával a versenyautót. Gyűjtjük a versenykilométereket, és a tapasztalatokat. Még van rengeteg az autóban és bennünk is. Illetve nagyon sok ügyes pilóta van, és jó kis kategória alakult ki. Számos versenyző ment figyelemre méltó időket, mint például az ifj. Antalffy Gyuriék vagy a Tábori Ákosék. Ezúton is szeretnék gratulálni minden versenyzőnek és célba érkezőnek, mert nehéz körülmények voltak.
Mit csinálsz majd másképpen Miskolcon, ha van ilyen?
– Jól összedolgoztunk Andrissal végig a verseny alatt, és mindketten arra törekedtünk, hogy ritmusosan versenyezzünk. Úgy gondolom, ez valamelyest össze is jött. Amit viszont észrevettem magamon vagy magunkon, hogy a jelenleginél nagyobb szellemi és fizikális felkészültségre lesz szükségünk. De ezen kívül kihoztuk magunkból, és az autóból azt, amit így az első verseny alkalmával terveztünk, viszont tényleg nagyon sok van még a kocsiban. Természetesen bízunk benne, hogy Miskolcon egyet előrébb léphetünk, de ha mégsem, akkor is szeretnénk fejlődni versenyről-versenyre.
Szöveg: Tiba Anita
