1994-ben egy barátom unszolására mentem el a Salgó Ralira, előtte csak hallomásból tudtam, hogy létezik olyan, hogy rali. Akkor még szinte Ladák és Trabantok uralták a mezőny nagy részét. Ekkor azt gondoltam, hogy ez nem is olyan nehéz, én is meg tudom csinálni. 🙂 Tévedtem! Nagyon nehéz, mind a kezdet, mind a folyamatos fejlődés, valamint a szinten tartás.
1996-ban indultam először Ralitúra versenyen, egy nagypapámból örökölt Trabanttal.
1999-ig ez a márka volt számunkra a király kategória. 🙂 A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően olyan autót sikerült építeni, ami szinte egyedülálló volt. A számozott ötsebességes váltótól az alumínium Wartburg fékekig.
1998-ban több versenyen sikerült dobogóra állni, és egy A-s Trabanttal három navigátort elfogyasztva, a Ralitúra Bajnokságban a 3. helyen végezni. Ekkor megszereztük a jogot a feljebb lépéshez, mert anno csak így lehetett a Rali2-be feljebb jutni.
1999 év végén sikerült megvásárolnom egy Lada Samara N-csoportos versenyautót. Alapjaitól kezdve átépítettük az egészet, és egy A-csoportos ütőképes kocsit faragtunk belőle. A kezdeti technikai problémák után sorra gyűjtöttük be a dobogós helyezéseket, ahogy az autó is fejlődött. Négy eltöltött év és újabb navigátor váltás után ismét az év végi dobogós helyezésnek köszönhetően felkerültünk a Rali első osztályába. A kocsi még mindig a már szinte tovább nem fejlesztehtő Lada Samara volt, de tudtuk, hogy ezzel már nem fogunk jobb eredményeket elérni, csak akkor, ha váltunk.
Így szétnéztünk, és az akkori lehetőségek után egy A csoportos gyári Skoda Felícia mellett döntöttünk. A kocsi minden elvárásunkat felülmúlta, és 2005-ben a Rali első osztályában év végén a kategória 3. helyére hozott be minket. Talán ez az év volt a legsikeresebb az eddigi évek közül, mert az utolsó versnyen is csata volt az első három hely elfoglalásáért a bajnokságot tekintve. Ennek a nagy küzdelemnek végül az lett a következménye, hogy egy totálkáros töréssel zártuk a szezont.
2006-ban egy új támogatónak köszönhetően sikerült beülnünk egy szinténA/5-ös Skoda Fábia versenyautóba, amely igen komoly technikai színvonalon volt megépítve, de sajnos sok nem gyári alkatrész is volt benne. Csak részsikereket tudtunk elkönyvelni vele, mert rengeteg technikai gonddal kellett megküzdenünk, és az akkori csapatmorál sem volt az igazi.
2007-ben úgy döntöttünk, hogy Felíciával indulunk a bajnokságban. Az utolsó pillanatban viszont kaptunk egy olyan ajánlatot egy Citroen Márkakereskedéstől, amit nem is lehetett volna elutasítani. Így 2007-től egy Citroen Saxo VTS versenyautóval indultunk és értünk el az N/2-es kategóriában sikereket. 2007-től 2009-ig ezzel az autóval versenyeztünk és népszerűsítettük a márkát Magyarországon, hiszen ebből az autóból csak két darab volt itthon, és ez az autó is egy sorszámozott gyári francia versenyautó volt. Az autó hamar feledtette velünk a Skodás éveket, több és jobb eredményeket hozott, mint az eddigi elsőkerekes autók, amelyekkel edddig versenyeztünk. 2009-ben új navigátorral és talán még nagyobb lelkesedéssel indultunk, aminek 2010-ben meg is lett az eredménye.
2010-ben lehetőségünk volt egy gyári Citroen C2R2 versenyuatóba beülni. Ez a kocsi a versenyzésem csúcsa. Bár utólag nézve, lehet, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, de sikerült az év végén az A/6 csoportban 3. helyen végezni. Sok hasznos tapasztalattal gazdagodtunk és tudjuk, hogy mit rontottunk el abban az évben, ami miatt nem tudtunk előrébb végezni. De tudtuk, hogy jó úton haladunk a bajnokság megnyeréséhez és mindent meg is tettünk a továbbiakban ennek érdekében.
Azóta is hűen ragaszkodunk a Citroen C2R2 versenyautókhoz és jelenleg is ezekkel járunk versenyekre. A kis méregzsákok évről évre sikereket érnek el a bajnokságokban és nagyon szereti csapatunk és a versenyzőink is.
Bakó Rally Team