Egész évben tudott a csapatunk időt szakítani a versenyek előtt és közben is arra, hogy segítsünk ott, ahol tudunk. Így tettük ezt a váci rali-túrán is, amikor Harcoskának (Veres Csabikának) gyűjtöttünk adományt. Akkor is reméltük és most is reméljük, minél több embert lehet majd mozgósítani hasonló nemes célok érdekében.
Folyamatosan néztük, mikor lesz már végre élményautóztatás, és mikor megtudtuk a dátumot, nagy volt az öröm. Nem volt kérdés, hogy segítünk-e. Aki egyszer részt vesz egy ilyen jótékonysági rendezvényen, az többé soha nem hagyja ki. Ez velünk is így történt, amikor tavaly Debrecenben a salakpályán rendezett körverseny alkalmával megfertőződtünk. Nem mondjuk, hogy lelkileg egyszerű helyt állni, mikor tudjuk ezeknek a beteg gyermekeknek az életüket, a betegségüket és a küzdelmeiket, de mi nekik, ők nekünk adnak erőt. Szinte mindig kicsit félve és kíváncsian ülnek be a versenyautóba a csemeték, de amikor kiszállnak és megköszönik egy fülig érő mosoly kíséretében, annál nincs jobb érzés. Bízunk benne, hogy évről-évre egyre csak nő azok száma, akik hasonló apró kis ötletekkel állnak elő, hogy azok életét szebbé tegyék, akiknek nem adatott meg az, hogy egészségesek vagy éppen jómódúak lehessenek. Lehet, hogy sokak számára egy ilyen kezdeményezés, mint az örömautózás nem sokat számít, de most azoknak az embereknek üzennénk, hogy csak egyszer látogassanak ki, mi is zajlik a pályán és a szervizparkban. Ha beül mellétek egy kisfiú, avagy egy kislány és úgy néz rád, mint aki megmenti az életét, annál nincs meghatóbb dolog.
Kicsit meglepődve néztük, milyen kevesen lesznek jelen október 14-én Zsámbékon az Örömautózáson. Csak abban bízunk, hogy még addig sokan meggondolják magukat és váratlanul megjelennek és beültetnek maguk mellé egy-egy lurkót, hogy végre saját szemükkel lássák azt, amiről írtam. Igaz nem tudjuk őket meggyógyítani, de talán részesei lehetünk annak, hogy kizökkenjenek a hétköznapi mókuskerékből, és erőt meríthetnek egy ilyen hétvégéből a további küzdelmükhöz. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk vasárnap, és persze meglepetésekkel is készülünk. Mindkét Citroen C2R2 versenyautó a gyermekek rendelkezésére fog állni, melynek pilótái Bakó László és Erdélyi György lesz. A szervizben pedig nem mást, mint Növényi Norbertet lehet majd faggatni arról, hogy is tetszik neki a navigálás.
Szeretnénk, hogy minél többen kedvet kapjanak, a hétvégéhez és részt is vegyenek ezen a feledhetetlen napon, ezért pár gyereket idéznék tavalyról.
Lássunk néhány mondatot a gyerekek szavaival:
Varga Imre:
– „Képernyő van benne, meg jó fogású a kormány…”
Blahota Fanni:
– „Kényelmes….hát amikor nagyon gyorsan megyünk, akkor úgy elkezd remegni…”
Imike:
– „Jó volt nagyon, csak miért volt ilyen meleg a kocsiban? Nagyon megszomjaztam.”
Bodnár Béla:
– „Életem egyik legszebb napja volt a mai…”
Szikszay Tímea:
– „Mostmár nem félek a versenyautóktól, bármikor beülnék újra, mert nagyon jó volt Lacival autózni…”
Zsupos Anna:
– „Nagyon boldogok voltak a gyerekek, hogy volt egy ilyen lehetőség, mert a hétköznapok a kórházban nem könnyűek nekik!”
Már a visszaszámlálás elkezdődött, nincs sok időtök gondolkozni, aki teheti és kedvet kapott, üljön autóba vasárnap és gyűjtse be a mosolyokat.
Köszönjük a segítséget a Tomi Pékségnek a finom ételeket valamint a Espa Bio & Art Hotel Zsámbék-nak a szállást és az ellátást.
Közlésre változtatás nélkül átvehető.
További információk: Bakó Rally Team
Szöveg: Tiba Anita
