Sikeresen teljesítette a csapatunk a 2011-es első megmérettetését, melyet Egerben rendeztek meg. A változatos, pörgősnek nem nevezhető, kissé szervezetlen versenyt, a magyar értékelésben az abszolút 22. helyen, és a kategóriánkban a 3. helyen zárta csapatunk.
Elégedettek vagyunk a teljesítményünkkel, hiszen a tavalyi pécsi verseny után csak 20 km-t tudtunk menni verseny körülmények között a versenyt megelőző teszten, és be kell látni, hogy ez nagyon kevés volt ahhoz, hogy még sikeresebbek tudjunk lenni a jövőben. A kétnapos pályabejárás után tudtuk, hogy vissza kell rázódni a verseny atmoszférájába, és nem szabad az első gyorsaságit sem elspórolni, ha oda akarunk érni a dobogó valamelyik fokára. A verseny elejétől kezdve próbáltuk tartani a lépést a pécsi versenyt megnyerő Bessenyei Zoliékkal, és az idén szintén Citroen C2R2-vel versenyző Baracskai Zsoltiékkal, akik a Suzuki S-1600-ból váltottak a mi kategóriánkra. Az idén talán még nagyobb érdem, ha a versenyek végén valaki dobogóra tud állni, hiszen nem kevesebb mint 6 közel egyforma autó indult a A/6 csoportban, és mind a 6 autó Citroen C2R2, és Egerben még 2 db Suzuki is színesítette a kategóriát. Már az elején tudtuk, hogy nem fogják ingyen adni a dobogót, mindenki nagyon bekezdett, és szinte meg is tartotta a tempóját a verseny végéig. Így próbáltuk mi is kihozni a maximumot magunkból, ami az első versenyen elvárható tőlünk.
Két problémától eltekintve sikerült az első napot már a 3. helyen zárni, amit aztán meg is tartottunk a verseny végéig. Az egyik probléma egy általános dolog volt mindenki számára, hiszen a terpesi gyorsasági szakasz összekötő részén, hiába aszfalton versenyeztünk, nulla tapadással lehetett csak haladni. Ez a gyorsasági meg is szedte az áldozatait, hiszen itt esett ki Ifj.Tóth János, Boroznaki Tibi, és Kurtos Robiék is. A második körben itt hibáztunk mi is, hiszen az egyik egyenes végén a fékútnál felúszott az autó hátulja, és sikerült egy útszéli bokornak, vagy buckának köszönhetően a hátsó lökhárítónkat megütni, amit a maradék 9 kilométeren keresztül magunk mögött húztunk a nézők legnagyobb örömére. A másik probléma is ehhez a gyorsaságihoz köthető, ugyan is a sok iesésnek és az azt követő mentéseknek köszönhetően az utolsó szakaszt sötétben kellett teljesíteni, ami lámpasor hiánya mellett elég kalandosra sikerült. Igaz engedélyezték a lámpasor használatát, de nagyon kevesen gondolták, a szervizparkból kijövet délután, hogy szükség lesz a használatára. (Normál esetben már 6-7 óra körül bent kellett volna lenni a szervizparkban.)
Így voltunk ezzel mi is és így kerülhetett arra sor, hogy tompított világítás mellett teljesítettük a gyorsaságit. A vasárnapi szakaszokon a szombat esti hátrányunkat már nem tudtuk ledolgozni, így kicsit tesztelgettük a futómű beállításainkat, és állítottunk a lengéscsillapítóinkon, hogy hátha gyorsabbak tudunk lenni. Ennek egy akadálya volt. Egy lassú defektnek köszönhetően ugyan is kicsit lemaradtunk az első két helyen végző pilótától, de sajnos a defekt már csak ilyen. Ennek ellenére technikai problémáktól mentes hétvégét zártunk magunk mögött, egy rendkívül jó eredménnyel, ami talán még Miskolcon túl is tudunk szárnyalni, ha hasonlóan jól fog működni az autó és kellően fel tudunk készülni az ottani körülményekre. A két verseny közötti szünetet a felkészülésre és a egri futam kiértékelésére fogjuk felhasználni, hogy tudjunk gyorsulni, és még közelebb tudjunk kerülni a kategóriát megnyerő párosokhoz. Miskolcon nem is lehetne más célunk, mint a tavalyi kiesésünket feledve, az első két hely valamelyikét megpályázni, és harcolni a bajnoki dobogókért. Addig is keressétek fel
