Jó volt az élmezőnnyel csatázni

Hofbauer Tamás és Harmos Gergely számára a superspeciál szakasz után óriási meglepetéssel kezdődött a Salgó Rallye vasárnapi napja, hiszen „zöldfülű” citroenesként kategóriagyőzelemmel mutatkoztak be a ceredi gyorsaságin, ami előbb adott nekik, később pedig túszul ejtette őket. A remek kezdést követően Tamásék most bizakodóak, a terveik szerint nem ez volt az utolsó versenyük, R2-es autóval, a 6-os géposztályban. Hofbauer Tamással beszélgettünk.

A Veszprém Rallye-n láthattunk titeket legutóbb, ott sajnos idő előtt búcsúztatok. Salgótarjánba viszont egy számotokra új autóval, a Rallye2 Bajnokság jelenlegi bajnokautójával érkeztetek. Miért döntöttetek a váltás mellett, és végleges e, ez a csere?

Mivel a Suzukinkkal mindkét murvás versenyen kiestünk, a Baranya Kupán pedig nem tudtunk részt venni, – családi okok miatt – úgy véltük, hogy a 7-es géposztályban mindenképpen lecsúszunk a bajnoki címről. Eközben már régen megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy az idei évben még szeretnénk kipróbálni egy R2-es autót. Ezt a két dolgot összeegyeztettük és a Salgó Rallye-ra sikerült is tető alá hozni a projektet, a Bakó Rally Team-től szereztünk egy Citroen C2R2 Maxot.

Teszteltetek, vagy élesben kezdtétek meg az ismerkedést az autóval?

Teszteltünk a verseny hetének az elején, de mindössze 10-15 kilométert mentünk az autóval. Ezalatt valamelyest megismerkedtünk a kocsival, illetve a váltó kezelésével is. Ez a rövid idő természetesen semmi komolyra nem volt elegendő, de fel tudtuk mérni, hogy mire számíthatunk majd, akkor, amikor elrúgjuk a gázt a tarjáni rajt után.

Ez szombaton délután történt meg, a superspeciálon, amit másnap még kilenc gyorsasági követett. Milyen volt a versenyetek?

Az első, belvárosi gyorsasági tényleg csak a további ismerkedésről szólt. Ott találkoztunk először lassítóval, igazi, tétre menő féktávval, visszafordító kanyarokkal, ennek megfelelően nem is illethettük a szenzációs jelzővel, a bemutatkozó gyorsaságinkat. Az első féktáv meg is lepett a hideg gumikon, majdnem elvittük az első lassítót, aztán már figyelmesebben tapostam a féket, nem volt több gondunk. Teljesítettük, ez volt a lényeg, bemelegítésnek jó volt, de nem lett a kedvencünk a nyitó gyorsasági.

Másnap reggel, a Rallye2 Bajnokság minden versenyzőjével együtt csaknem egy órát dekkoltunk a zagyvarónai rajtban, ahonnan egyszer csak a jéghideg gumikkal nekivághattunk a vizes aszfaltnak, ráadásul úgy, hogy a ceredi pályán eddig még soha nem versenyeztem. Még navigátorként sem. Ennek ellenére tetszett, és leesett az állunk a céljában, hogy első időt autóztunk a kategóriánkban. Elég jó kedvűen gurultunk tovább Sámsonházára. Ezeket az R2-es autókat esküszöm az ilyen, Ceredhez hasonló pályákra találták ki, ahol kanyarból, kanyarba esik át az ember. A másik két szakaszunk sem volt rossz az első körben, de nem sikerült olyan jól, mint Cered. Abszolútban kilencedik, tízedik időt autóztunk, tapogatóztunk, sok volt bennük a nagy féktáv, de ezeket is elkezdtük tanulgatni. A második körre tudtunk javítani, határozottan jobban sikerült, mint az első. Cereden abszolút hatodikak lettünk, Sámsonházán hibáztam egyet, de Kazáron sikerült szépíteni, mert ott mindössze 7 tizedmásodperccel maradtunk le a dobogóról, és a szakaszgyőzelemtől is csak 1,4 másodperc választott el minket. A harmadik körben újra nagy elánnal vágtunk neki a ceredi szakasznak, egyébként ez lett a kedvencünk. Ám eléggé felhordásos volt már ekkor az aszfalt, megdolgozta az ORB mezőnye, és az egyik ilyen alaposan megszórt kanyarban megforogtunk és kicsúsztunk. Visszanéztük a belsőkamerás felvételeket, amiről a hozzáértők azt mondták, hogy kicsit soknak tűnik a tempó. Lényeg a lényeg, egy ártatlan megforgás után az autónk orra egy karcolás nélkül az árokparton állt meg, a hátulja az úton maradt, és eközben az árok szélére felhasalt a kocsi.

Az ominózus kanyarban egy darab néző sem volt, ezért ki kellett szállnunk a kocsiból, visszaszaladtunk egy olyan kanyarba, ahol még voltak nézők és onnan szereztünk segítséget. De mindössze négyen jöttek segíteni – nekik nagyon köszönjük – ám kevésnek bizonyultunk még velük együtt is, meg kellett várnunk a Rescue-t. A mentőcsapat kihúzott minket a csávából és talpon legurultunk a gyorsaságiról, de véget ért a versenyünk. Célba sajnos nem értünk, a Salgó Rallye-n, de nagyon örültünk a jó részeredményeknek, boldogok voltunk, hogy olykor még az élmezőnnyel is csatára kelhettünk, közvetlenül a nyomukban voltunk. Ez önbizalmat ad, biztató jel a jövőre nézve.

A Nyíregyháza Rallye-n folytatjátok az ismerkedést?

Semmiképpen sem fogunk elutazni Nyíregyházára, nem leszünk ott a Rallye2 évzáró versenyén, családi elfoglaltságom lesz. De nagyon szeretnénk kipróbálni ezt a C2R2-t murvás pályákon is. Ezért a legközelebbi futamunk szinte egészen biztosan a decemberi, Mikulás Rallye lesz.

 

Köszönjük a Bakó Rally Team-nek az autót és a teljes hétvégi munkáját!

Köszönjük Lencse Zolinak a sok segítséget és a tesztlehetőséget!

Rallye2.hu – Salánki Gábor