A Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány ismét meginvitált minket egy általuk szervezett rendezvényre, ahol a főszerepet a leukémiás, daganatos és egyéb súlyos betegségben szenvedő gyermekek és családjuk kapták. Persze, mint mellékszereplők is nagyon örültünk a meghívásnak, hisz nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy részt vehettünk ezen az eseményen, mely nem volt más, mint egy nyári táborozás Egerben.
Mondanom sem kell, hogy szinte gondolkodás nélkül igent mondtunk, pedig pont akkor mentünk volna nyaralni. A nyaralásunk szervezése egyik napról a másikra szó nélkül elmaradt, és a helyébe lépett egy másik szervezkedés, mégpedig az, hogy milyen meglepetéssel készüljünk a gyerekeknek, a szülőknek, önkénteseknek és persze mindenkinek. Végig szem előtt tartottuk azt, hogy a meglepetésnek, egyedinek és felejthetetlennek kell lennie. Abban biztosak voltunk, hogy az egyik meglepetés ismét a versenyautó lesz, mert a húsvéti kézműves foglalkozáskor a gyerekek, a szülők, az alapítvány tagjai és az önkéntesek is nagyon-nagyon örültek, hogy élőben láthattak egy versenyautót, sőt be is ülhettek.
Kattogtak a fejemben a fogaskerekek és hamarosan megfogalmazódott bennem, hogy mi is lesz a másik ajándék…….kívánságlámpás. Gondoltam ez elég egyedi….és elmondtam Lacinak, hogy mit is szeretnék megvalósítani. Elkezdtem tájékozódni az interneten, felvettem a kapcsolatot a kívánságlámpás.net honlapon lévő kapcsolattartóval: Varga Katalinnal, és megírtam e-mailben, hogy lámpásokat szeretnék ajándékozni beteg gyermekeknek egy közös nyári táborozás alkalmával, és több kívánságlámpásra is szükségem lenne, hisz akkor még 21 családról volt szó, de közben sajnos csak 19 család érkezett Egerbe az Invest Apartmanházba. Katalin, Hidasnémetiből nagyon segítőkész volt, válaszolt a levelemre és ígérte megpróbálnak nekem segíteni, hogy időben megérkezzenek a lámpások. E-maileztünk, beszéltünk telefonon, egyeztettük a darabszámot, elküldtem a címemet, ahova a kívánságlámpákat vártam és Katalin, ahogy ígérte úgy is volt….a lámpások megérkeztek, mégpedig ajándékként, hogy e nemes célt ők is támogassák. Nagyon meg voltunk hatódva, hogy vannak még emberek, akik segítenek, ha kéri az ember. Ebben a levélben ismét szeretném megköszönni a kívánságlámpás.net vezetőségének és Varga Katalinnak, hogy segítettek egy életre szóló élményt nyújtani a beteg gyermekeknek és családjaiknak. Na de jöjjenek a részletek…
Megérkezésünkkor azonnal egy finom ebéddel lettünk megvendégelve, majd teli pocakkal Erzsike néni unszolásásra – aki 38 évig volt óvónő – elkezdtünk a többiekkel együtt kézműveskedni, mert szerinte nincs kétbalkezes ember, csak csinálni kell és kész J Megtanultuk a gyöngyfűzést, különböző papírtechnikával virágokat, állatokat, hajót és sok más dolgot készítettünk, mert a fent említett Erzsike néni kezébe bármilyen anyagot adtunk, ő gondolkodás nélkül, egy szempillantás alatt valami érdekeset varázsolt belőle – persze mondanom sem kell, hogy többször is kudarcba, vagy nevetésbe torkollott a mi próbálkozásunk J
Aztán annyira belemerültünk az egyedi tárgyak készítésébe, hogy mire észrevettük az időt, rohannunk kellett a családokkal a várhoz, mert Harmati Judit, az Invest Apartman vezetője már ott várt minket az egri vár előtt, hogy érdekes történetek mesélése közepette végig kalauzoljon minket a sok kíváncsi csemetével a várban. Aztán mikor mindenki kellőképpen elfáradt, visszasétáltunk a szállásra, ahol jókat beszélgettünk, vicceket meséltünk és sokat hahotáztunk.
Mikor észrevettük, hogy egyre több család érkezik vissza a szállásra….gondoltunk egyet és beindítottuk a versenyautót figyelemfelkeltés céljából…..percek alatt megtelt előbb a parkoló, majd az autó belseje gyerekekkel, szülőkkel és bámészkodókkal felváltva J A gyerekek csillogó szemekkel, mosolygó arccal kérdezősködtek, faggatták Lacit a versenyzés fortélyairól….sőt volt, aki kijelentette, hogy márpedig ő pilóta szeretne lenni J
Míg Laci élménybeszámolót tartott én egyre feszültebb lettem az időjárás miatt, ami nagyon fontos volt számomra a meglepetések kiosztása végett. Ekkor már az alapítvány tagjai be lettek avatva, miért is kell nekünk a szélcsend……a kívánságlámpásokat csak szélcsendes időben lehet felengedni, biztonsági okokból. Ahogy kiderült a titok, mindenki a fák leveleit figyelte… J
Sándor, az alapítvány elnöke többször is mondta, szerinte hamarosan eláll a szél és jöhet a meglepetés felfedése……és láss csodát, ahogy elkezdett sötétedni, a szél egyik percről a másikra elállt. Kis figyelmet kértem…..elmondtam, hogy van egy picurka, ámde annál izgalmasabb meglepetésünk minden résztvevő számára. Kíváncsiskodó tekintetek szegeződtek rám….de én csak mosolyogtam és közben minden szülő kezébe adtam egy használati utasítást………..majd ezt követően egy-egy kívánságlámpást. Mindenki fergeteges kíváncsisággal látott hozzá a repülő lámpások kicsomagolásához, és közösen, egymást segítve összeszereltük mindet, melyet követően kört alkottak a családok és várták a mécsesek meggyújtását….
A gyerekek a lámpások láttán az Aranyhaj és a nagy gubanc című meséhez hasonlították – bár mi nem láttuk ezt a mesét, de állítólag abban is láthatóak- a varázslatos színekben pompázó lapmionokat. A lámpásokról tudni kell, hogy felengedésük előtt bele kell suttogni a kívánságunkat, hogy az egekig repülhessenek vágyaink, mielőtt teljesülnek.
A visszajelzések szerint a mi kívánságunk akkor és ott azonnal teljesült, hisz mindenki azt mondta nekünk, hogy köszönik a mesébe illő élményt, melyet a lámpások felengedése nyújtott számukra.
Szeretnénk újra köszönetet mondani a Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak a táborba való meghívásért, valamint a kívánságlámpás.net közreműködésének, hogy megajándékozott minket és a családokat ezzel a rendkívüli élménnyel.
Nagyon szépen köszönjük minden családnak, hogy velük tölthettünk pár élményekben gazdag napot.
Sok egészséget és boldogságot kívánunk mindenkinek.
Ha érdekel, nézd meg a videót a lámpások felengedéséről:
