Végre előkerült egy-két tehetséges ifjonc is a raliban. Kell itt is a megújulás, és kell az utánpótlás. Nem akarok ujjal mutogatni, vagy inkább mégis. A fiatalember neve talán még ismeretlennek tűnhet, de nem vennék mérget arra, hogy a 10. jubileumi Eger Rallyn nem okoz majd sokak számára meglepetést. Most már elárulom a nevét, ő Pócs Gábor, akinek a tapasztalt Bagó László fogja diktálni az ütemet.
Gabi, tudom, hogy távol áll tőled ez az egész médiás hercehurca, de most végre el kéne árulnod, hogy miért éppen a rali? Miért nem pecázol, vagy sakkozol?
– Ezt a kérdést eddig még soha nem tette fel senki, úgyhogy most tényleg megfogtál. Nem tudom, csak azt, hogy a pecázás, meg a sakkozás soha nem vonzott annyira, mint az autók. Emlékeim szerint 3 éves koromban voltam először versenyen, és szerintem akkor ott megpecsételődött a sorsom. De ezt nagyon-nagyon nem bánom.
Helyi lakos révén neked az egri gyorsasági szakaszok nem nyújtanak túl sok extrát. Vannak kedvencek, vagy teljesen mindegy, csak versenyezhess?
– Mivel itt lakom/laktam, ebből kifolyólag tényleg jobban ismerhetem a pályákat. De azért nagy szavakkal nem dobálózunk, mert évek óta kevesebbet vagyok Egerben, munkámból kifolyólag. Amúgy meg még egyetlen egyszer sem versenyeztem itt helyben. Olyanokat, hogy kedvencek, nem igazán szoktam kiemelni, mert amikor végre indulhatok egy-egy futamon, annak örülök, ami éppen aktuális.
Láthattunk már téged Opel Astrával és Citroen C2R2-vel versenyezni. És jelenleg is egy C2-vel fogsz mérkőzni. Ennyire meggyőzött a francia verda?
– Ezzel is ugyanúgy vagyok, mint az előző kérdésnél a pályákkal, hogy igazából teljesen mindegy, csak ott lehessek. Nagyjából ugyanez a szitu az autókkal is, de valami különbség azért mégis csak van, mert a Citroen annyira másabb, mint az előző versenyautó, hogy össze sem lehet hasonlítani. Nem csak a francia autó, hanem a Bakó Rally Team segítsége, és hozzáállása is döntő szerepet játszott abban, hogy ismét beüljek egy C2-be. Rokonszenves mindkettő számomra, tehát a döntés egyszerű volt, mint az egyszeregy.
Mennyi biztatást, segítséget, noszogatást, illetve jót és rosszat kapsz a navigátorodtól, és a csapattól?
– Biztatást és segítséget is nagyon sokat kapok a navigátoromtól, aki mint egy mentor áll mellettem, és ezúton köszönök neki mindent. Az összes tapasztalatát megosztja velem Bagó Laci, aki nagyon jó fej, segítőkész, és nagyon jó hangulat szokott lenni az autóban. Nyugodtan és fokozatosan akarjuk felépíteni ezt az egészet, mert az a célunk, hogy minden rajtnál ott álljunk, és haladjunk azon a ranglétrán. Az előzőekhez nagyban hozzájárul azért az is, hogy a Bakó Rally Team első perctől fogva közvetlen velem, mert ugye Lacit már ezer éve ismerik. Nem csak technikai, de jóbaráti tanácsokkal is ellátnak, ami őszintén megmondom a mai világban ritka és jól esik az embernek.
Mekkora a követelmény saját magaddal kapcsolatban az Eger Rallyn? Mivel lennétek elégedett?
– Maximalista vagyok, és szerintem Laci is, de próbálunk mindig a realitás talaján maradni. Kevés kilométer van még a kezemben, de bizakodunk, hogy egyre több versenyen megmérettethetjük magunkat, és felépíthetjük azt, amit elképzeltünk. Az elvárásaink nem túl nagyok, és nem azért, mert kishitűek vagyunk, hanem inkább azért, mert láttuk a mezőnyt. Aminek végtelenül örülnénk, az a célba érés, és ha nem is az elejében, de valahol nem a végében kullogni majd. Csupán erre vágyunk.
Reklámpartnereink:
Chocolate Brown Szolárium Eger, Csúcsgép Kft.
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Jákób Dániel
