A bajnokság utolsó versenye, amely egyben IRC futam is volt, nem igazán kedvezett számunkra. Saját magunk és a kis „méregzsák” is kellőképpen fel volt készülve a pályabejárással és átvételekkel együtt, a majdnem egy hetes versenyre.
A pénteki prológon hatalmas emberáradat várta az IRC nagyjait, és persze reméljük minket hazai versenyzőket is. Régen lehetett ennyi embert látni a pályák szélén, ami igencsak sok erőt adott mindenkinek. Az első versenynapon annyi néző látogatott ki a gyorsokra, hogy az utolsó gyorsaságit biztonsági okokból törölni kellett. Ez már minket sajnos nem érintett, mert az első gyorsaságin egy lassító eldöntötte a bajnokságban lévő helyünket. Több versenyző – köztük mi is – panaszkodott a gumik nem megfelelő kihelyezésére, sőt a nemzetközi verseny nagyjai nem is értették, mi ez a sok lassító. A célba érkező autók száma mutatta a pécsi pályák nehézségét. Igaz sokan kiestek technikai okok miatt, de valljuk be sokkal többen lettek áldozatai a rosszul elhelyezett lassítóknak, valamint a furcsa módon nem itiner szerint elrendezett gumiknak a kanyarok belső ívén. A lassító okozta kormányösszekötőnk törése miatt a pályán ragadtunk és végignéztük a minket követő rali versenyzőket, ahogy sorban szétütik a lassítók gumijait. A csapat másik autója szintén egy belső íven lévő gumi miatt vérzett el a második versenynap elején.
Kíváncsian várjuk, hogy jövőre lesz-e újból IRC Magyarországon, hiszen az idei első magyarországi szervezés hagy kivetnivalót maga után. Sérelmezzük a szervizparkból való kiszorulásunkat, a kevés sportbíró jelenlétét és a versenyzők nem egyenrangú kezelését.
Csapatunk az idén nem lett dobogós, de nem csüggedünk, jövőre újult erővel és még több teszttel, valamint jobb technikai háttérrel készülünk a következő évi, nem biztos hogy hazai versenysorozatra.
Köszönjük a nekünk szurkolóknak a biztatást, és a minket támogatóknak az évről-évre megszavazott bizalmat.
Szöveg: Tiba Anita