Nem mostanában ült Dankó András és Kaszás Milán a Citroen Saxoban, mert számukra az utolsó verseny tavaly Komlón volt. Lehetséges, hogy Andrist pár nappal ezelőtt pont ezért lehetett csak noszogatva kitessékelni az autóból?! De szerencsére már nem kell sokat várniuk, mert ők is rajthoz állnak a 10. Eger Rallyn.
Nektek hogyan telt a holt időszak a raliban? Remegés, függőség?
– Én megmondom őszintén, hogy kínkeserves volt ez a pár hónap, míg nem volt nekünk verseny. Az pedig, hogy figyelemmel kísértük a többieket az természetes, de ez attól még semmi pluszt nem adott hozzá a mi menet közben kialakult függőségünk csökkentéséhez. A srácok a Bakó Rally Teamtől állították befelé az ülést, öveket meg egyebeket, hát nem igazán voltam csak nagy nehezen hajlandó kiszállni az autóból. És hiányzott, most mit csináljak. Ha a „rali betegség” elkapja az embert, akkor nincs menekvés. A legjobb, hogy mi nem is akarunk menekülni előle. Csak ott lennénk már a rajtnál.
Tavaly egy Citroen Saxoval versenyeztetek, ami amúgy a pályafutásotok kezdete volt.
Milyen változásokra lehet nálatok számítani?
– Szinte semmi. Vicceltem, minden. Motor, futómű, kapott egy Vems motorvezérlő elektronikát, nagy fékeket, meg hasonlókat. Tehát teljesen átalakult a technika, aminek köszönhetően N csoportból, Á csoportba vándoroltunk. Szükségünk van az előrelépésre, mert szeretnénk majd fokozatosan egy kicsit előrébb lépni, és végül az ORB-ben csatázni a nagyokkal. Van még addig egy kis teendőnk, de a remény hal meg utoljára.
Imádod a tempót. Ez a kis versenymentes időszak okozhat szerinted meglepetéseket?
– Talán ez a legnagyobb problémám a sebesség. Mert a szerelmese vagyok. De mikor elkap a hév, akkor valamiért nem tudok már visszább venni a tempóból, mert nem akarok. Ha verseny, akkor legyen verseny. Ha harc, akkor legyen harc. Nem fogunk tán megfutamodni. Nekünk aztán mindegy kik ellen megyünk, a lényeg, hogy csatázzunk. Szóval meglepetést igazából az okozhat, hogy nem ismerjük a pályákat Egerben, mert ugye tavaly kezdtünk és akkor pont nem volt itt futam, illetve ahogy hallottuk és belsőkön láttuk, igencsak vissza kell menni a lovakból, ha nem szeretnénk leesni az útról. Majd maximálisan kihasználjuk a pályabejárás adta lehetőséget, egyeztetünk, véleményt kérünk a csapattól, és meglátjuk mit tehetünk.
A dobogó hányadik fokán fogtok állni az egri verseny végén?
– Na, most ilyenkor mit kell mondani? Ha azt mondom, hogy mindegy valahol majd végzünk, akkor hazudnék, hisz nem fogok megelégedni vele. Ha meg azt mondom, hogy dobogó bármelyik foka, akkor meg nagyképűnek néznek. Tudod mit, akkor inkább most nagyképű leszek…vagy csak őszinte. Dobogó lesz….remélem.
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Jákób Dániel
